Az ősszel, mint évszakkal, kissé hadilábon állok, de az egyik kincse igazán nagy kedvencem: ez a szilva. Egy kis fahéjjal és cukorral megbolondítva, vagy lekvárként, de egyébként számtalan változatban készíthető, fogyasztható. Ráadásul, ha egészség oldalról akarunk a témára ugrani, a B-vitamin készletünket is töltögethetjük ezzel a gyümölccsel, nem csak a stelázsit a spájzban. :)
Ahogyan érkezett tehát a szezon, ellenállhatatlan vágyat éreztem a rácsos-szilvás pite iránt. Jó pár változatot megnézegettem a neten, mire egy népszerű receptes oldal listájában rábukkantam erre a „gyöngyszemre.” Ahogyan mondani szokták, „elkészítése gyerekjáték”, „tök gyorsan megvan”, „nem lehet elrontani” és hasonlók. De ez mos tényleg nagyon klassz és egyszerű tészta…..becsszó.
A tésztához kell:
225g búzaliszt
125g vaj
1 db kisebb tojás ( de igazából tök mind1, ha nem strucctojás, nem lehet nagy gáz :) )
fél zacskó sütőpor ( nem fogja zokon venni, ha több megy bele)
75 g kristálycukor
A töltelékhez:
25 szem "istenimennyeimézédes" szilva ( itt muszáj tartani a mértéket, mert a sok gyümölcs sok lesz a tésztának is, aztán meg csak elázik…na, jó, ezen a ponton el lehetne rontani)
2 csapott evőkanál kristálycukor (én szemmértékkel szórt barnacukorral bűnöztem)
1 teáskanál fahéj (művészi szabadsággal alkalmaztam a „szerintem mennyiséget”)
4 evőkanál búzadara (végre, nem csak tejbegríz lesz belőle J )
Elkészítési idő: mindennel együtt kb 1 óra, de már elmosogattál, kivitted a szemetet és a fészre is felnéztél közben
Sütés hőfoka: 180 Celsius fok
Az elkészítése tényleg egyszerű.
A szilvákat szépen megmossuk, ketté vágjuk és egy magasabb falú serpenyőben jól megforgatjuk őket egy kis vajon. Közben jöhet hozzá a cukor és a fahéj. Hamarosan isteni illatok fognak terjengeni a konyhában. Amikor a szilvák már megfelelően karamellizálódtak ( de nem szénfeketék) és meg is puhultak kissé, félre tesszük, hogy kihűljenek.
A lisztet és a sütőport összekeverjük, majd elmorzsoljuk benne a vajat. Jöhet a tojás és a cukor, majd egy pár perces, alapos, nagyanyánk-korabeli tésztagyúrás. Egyébként el kell mondanom, hogy azért jön be ez a recept annyira, mert tetszik, hogy itt nincs tojás-szétválasztás, meg hasonló herce-hurcák, hanem pillanatok alatt összeállítasz egy nagyon tuti tésztát, amivel dolgozni is könnyű és hálásan is sül.
Ha megvan a tökéletes gombóc, kettéválasztod: háromnegyed-negyed arányban. A háromnegyedet szépen belenyomkodod egy kb 24x20-as tepsibe (nekem egy kicsit szélesebb van, abban is tökéletesen elvolt.) A lényeg, hogy a nagykönyv szerint legyen kivajazva-lisztezve. És itt jön a furcsa szereplő: megszórod búzadarával. Nem kell minden négyzetmillimétert, de azért jusson rendesen.
A kihűlt szilva feleket rárendezgeted a tésztára és még a tetejét is megszórod búzadarával, szintén nem púpozott kanállal, csak érzéssel.(Kioktatós hangnem nélkül, azoknak, akik ugyanúgy nem tudják, ahogyan én nem tudtam: A titok ott van, hogy az apró darácskák egy csomó nedvességet magukba szívnak, ezért nem ázik el agyig a tészta sütés közben.)
A félretett, negyed tésztagombócból takarosan berácsozod a szilvák tetejét.( Igen, itt lehet ovi-üzemmódba kapcsolni és gyártani a tészta-gilisztákat, meg kígyócskákat.)
Előmelegített sütőbe helyezzük és 180 C fokon kb 30 percig sütjük. Én még majd tíz percet ráhagytam, persze a végén már ott álltam mellette, biztos, ami biztos. Jól tettem, hogy vártam még egy kicsit, mert így lett igazán tökéletes.
Amikor kihűlt, meghintettem egy kis porcukorral és voálá: a rácsos-szilvás pite elkészült.(Túlzások nélkül, mi sem mutatja jobban, hogy milyen jól sikerült: a kedvesem és a család még aznap felfalta.)
Szóval, ha hirtelen szakad a nyakadba egy kis vendégsereg, vagy gyorsan akarsz finomat enni, esetleg az a nemes feladat, hogy a kedves mamát kápráztasd el valamivel, szerintem ez a pite jó kis „megmentő” lesz :)
( Csak szilva legyen tutira otthon ;) ).
Utolsó kommentek